Szerelmünk Napjai
Most, ahogy ülök,és visszagondolok szerelmünk napjaira,olyan nyersek voltak,olyan fájdalmasak,és mégisannyira gyönyörűek.
Emlékszem a csendes hangodra,a nagy szemeidre,a gyengéd érintésedre,és a kedves szavaidra.
Azokra a reggelekre melletted,ahogy rám néztél,és tudtam,hogy a világ az enyém.Ahogy a mosolyodból megértettem mindez egy gyönyörű ajándék.
Emlékszem a meleg kezeidre,ahogy átöleltél,és azt mondtad„Szeretlek.”
Azokra a napokra,amikor halkan szerettük egymást,és elfogadtuk egymást.Ahogy a meleg víz lefutott a testeden,és a nagy, meleg kezeiddel mostad a hajam,majd megfordultam,és hozzád bújtam.Olyan intim volt.Olyan filmbe illő.
Arra, amikor betegen engem választottál,hozzám bújtál,átöleltél,és elaludtál.
A mosolyodra,ahogy néztél,majd elpirultál,a pupillád kitágult,nem beszéltél csak figyeltél.
A hangodra,amitől a szívem őrülten dobogott.A dadogásodra,amibe mindig szerelmes voltam.Imádtam hallgatni, ahogy beszélsz,megnyugtatta a lelkem.
Nyári, hűvös hajnalokon át öleltél,betakartál,éreztem, ahogy a forró nap eléri a bőröm,és a lelked befedi az enyémet.
Ott voltál.Éreztelek.És tudtam, hogy áldott vagyok.
Ma már tudom ez mind egy álom.Te más úton jársz,én is máson.
De jó érzés visszagondolni arra,milyen volt az igazi boldogság.
Szerelmünk napjai voltak ezek.
És bár az idő elsodorta,a lelkem még mindig őrzi,és megtartja,amíg egy napon újra meg nem talállak.
M