A kék szemed amiben minden egyes nap elvesztem,
A hangod ami minden nap elcsàbitott.
A beszélgetések amik hajnalokig tartottak,
A pillanat amikor realizáltuk hogy már reggel van.
A napnak lassan tellő órai,
Amikor csak mi ketten voltunk.
A végtelennek tűnő órák amiket rám szàntàl,
Amikor fontosabb dolgaid voltak.